Érzékszervi-idegi halláscsökkenés

Az érzékszervi-idegi halláscsökkenés két különböző probléma gyűjtőneve: a belső fület érintő szenzoros zavaré és a hallóideget érintő idegi zavaré.

Sensoneural hearing loss

Miről is van szó?

Régebben az érzékszervi-idegi halláscsökkenést „idegi eredetű hallásvesztésnek” nevezték. Ma már tudjuk, hogy a probléma legtöbb esetben a belső fül, nem pedig a hallóideg károsodásából ered. Ennek ellenére a két problémát továbbra is együtt említjük, mert az egymással összeköttetésben lévő belső fülnek és a hallóidegnek együttesen kell működnie.

Ez egy újabb indok a hallásprobléma mielőbbi kezelésére, hiszen a „hátul található” hallórendszeri idegpályák növekedéséhez és egészségének megőrzéséhez szükséges az „elöl található” szenzoros részekből származó bemeneti jel.

Mik lehetnek az okok?

Az érzékszervi-idegi halláscsökkenés különféle okokra vezethető vissza, de általánosságban két kategóriába sorolható: veleszületett és szerzett.

A veleszületett halláscsökkenés már születéskor jelen van, és ez az újszülötteknél tapasztalható leggyakoribb rendellenesség. Lehet örökletes, és származhat az élet magzati szakaszában bekövetkező fejlődési rendellenességből. Az oltóanyag kifejlesztése előtt az anya rubeólás vagy kanyarós megbetegedése a veleszületett halláscsökkenés leggyakoribb oka volt.

A születés után szerzett halláscsökkenésnek a legkülönfélébb okai lehetnek. Kiválthatja trauma, presbiacusis (időskori hallásvesztés), gépek vagy fegyverek okozta zajártalom, Ménière-szindróma és agyhártyagyulladás. Az ototoxikus hatóanyagok szintén okozhatnak halláscsökkenést. Ezek a fület károsítják, de szükségesek lehetnek más, életveszélyes egészségügyi probléma kezeléséhez. Ritkábban hallóidegi daganat is okozhat idegi hallásvesztést.

Hogyan ismerhető fel?

A mindkét fülben tapasztalható érzékszervi-idegi halláscsökkenés azt jelenti, hogy Ön még az elég hangosnak tűnő beszédhangot sem érti meg. Ha ez csak az egyik fülre terjed ki, az a hangforrás irányának meghatározásában vagy a háttérzaj melletti hallásban jelenthet nehézséget.

Hogyan kezelhető?

A halláscsökkenés súlyosságától és egy- vagy kétoldaliságától függően az érzékszervi-idegi halláscsökkenés kezelése eltérő lehet.

Kétoldali

A hallókészülék a legtöbb enyhétől közepesig terjedő kétoldali érzékszervi-idegi halláscsökkenést képes javítani. Az ennél súlyosabb halláscsökkenés esetén előfordulhat, hogy a hallókészülék már nem elegendő. Ennek oka, hogy az érzékszervi-idegi halláscsökkenés miatt a hangok eltorzulnak. A hallókészülékkel felerősített hangok ugyan hangosabbak, de nem feltétlenül lesznek tisztábbak. Súlyosan károsult belső fül esetén még jó minőségű hallókészülék mellett is torz lehet a hang.

Súlyostól nagyfokúig terjedő halláscsökkenés esetén, amikor a hallókészülékek már nem felelnek meg, érdemes figyelmet fordítani a cochleáris implantátumokra. A cochleáris implantátum egy sebészeti úton beültetett elektronikus eszköz, amely kikerüli a fül sérült belső részét, hogy közvetlenül a hallóidegeket stimulálja. A hangokat egyszerűen felhangosító hallókészülékekkel ellentétben a cochleáris implantátumok a hanghullámokat úgy alakítják át elektromos impulzusokká, hogy ezzel képesek leutánozni a hallás természetes mechanizmusát.

A Nucleus® rendszer részletesebb ismertetése

Egyoldali

Egy fülön tapasztalható enyhétől súlyos fokúig terjedő érzékszervi-idegi halláscsökkenés esetén leggyakrabban hagyományos hallókészüléket alkalmaznak. Mivel viszont a hallókészülékek alkalmazásához szükséges bizonyos mértékű használható hallás, nagyfokú halláscsökkenés esetén ezek nem hoznak eredményt.

Nagyfokú halláscsökkenés esetén a Baha® csontvezetéses implantátumok képesek a csont közvetítésével a sérült fültől a másik oldali, működő belső fülbe továbbítani a hangot. Ez zajos környezet esetén segíti a beszédértést, valamint csökkenti a nem halló oldali hangok gyengülését. Ha a másik fül ép vagy csak enyhén sérült, akkor a csontvezetéses implantátum jó eredménnyel alkalmazható.

A Baha rendszer részletesebb ismertetése